Kicsit lelakott már a történet, de annyira rugalmas sztori, hogy nagy dolgokat lehet leszűrni a bizalomról, hitről, vagy extrém sportolók bekarmolva bármit bele bírnak gondolni, miről is van szó.
Egy budai plébániában dolgoztam tűzjelző bővítésen, mert egyre nagyobb a nyáj, és a jogszabályok megkövetelik. A plébánost már régről ismerem, mindíg jókat elvitatkoztunk életről, halálról, hitről. Naponta többször ránk nézett, hogy éppen hogyan állunk a bővítéssel, ilyenkor mindíg kiadtam egy cigiszünetet, mert a kollégáimra figyelni kell, nehogy átvágjanak egy többszáz éves freskót, mint Esztergomban. Szóval pillanatnyi helyzetjelentést adtam X atyának, amikor megjelent egyik kollégám, aki történetesen az öcsém, és van akkora barom, mint én. Türelmesen végíg hallgatta a helyzetjelentést, majd a plébánoshoz fordult egy ártatlan kérdéssel:
- X atya, belegondolt abba, hogy minek maguknak tűzjelző? Nem bíznak a Nagyfőnökben? -
Több év teológia, vallástudomány, egy kis közösség vezetése után X atya többet nem jött beszélgetni.De a tesóm valahol rátapintott a lényegre.Büszke vagyok rá.
