Soha nem szerettem a nyüzsgő nagyvárosokat.Kétségtelenül volt előnye Pesten a Ferenciek terénél élni,de az utóbbi években sokkal több volt a zavaró körülmény,minthogy hosszútávon elviselhető lett volna.
Igen kellemetlen munkából úgy hazamenni,hogy rohamrendőrök terelgetnek,nagy a zaj,a forgalom,és a szmogot még a könnygáz sem nyomja el.
Jó,tudom ez nem mindennapos,de meguntam.
Események láncolataként Révkomáromban kötöttem ki 2 évvel ezelőtt.Minden probléma nélkül sikerült az életemet átültetni, ruhástul, számítógépestül, mindenestül.
Rövid asszimilálódás után utánam érkezett a “politika” is.
Ugye Dunaszerdahelyen kezdődött az egész.HVIM drukkerekkel például.Természetesen verekedésbe fulladt az egész.Ennek folyománya a tavalyi félpályás útlezárás,ahol bemutatkoztak a nézetek lepedőkre írva.Értem én,hogy szlovák nyelven azt akarták közölni bomberdzsekis választópolgárok,hogy Le a magyargyűlölettel,de sajnos csak annyit sikerült,hogy Le a magyar gyűlölködéssel.Ezt sem én írtam,ők meg csodálkoztak miért röhögnek rajtuk. 
Hazamentek,azt a kaki itt maradt.
Most sikerült egy önkormányzati szoboravatást nemzetközi botránnyá fejleszteni.A nagypolitika elintézte a dolgot,hogy Sólyom Lászlót ne engedjék be.Nem szép dolog,de majd lejátszák.
Azért másnap,azaz tegnap megint megjelent a Jobbik-Magyar Gárda kombó Révkomáromban Szegedi Csanád vezetésével és Fankadeli vendégszereplésével,és 40-50 fős importált közönségükkel véghezvitték a dolgot,ami a Sólyom Lászlónak nem sikerült.Megkoszorúzták a Szent István szobrot.
El ne felejtsem,azért egy kicsit megint útlezártak.
Vasárnap van.A kaki megint itt maradt.
